Nyina Kulagina, egy orosz háziasszony az 1960-as években vált híressé pszichokinetikus képességeiről. Kulagina több kisebb tárgyat – köztük egy jeggyűrűt és egy üveget – is elmozdított egy asztalon. Óvintézkedésekkel gondoskodtak arról, hogy Nyina ne használhasson rejtett mágneseket vagy fonalakat, és a tudósok igazolták, hogy semmilyen más erővel sem magyarázhatták a tárgyak elmozdulását. Más pszichokinetikus tevékenységre példa a fémtárgyak meghajlítása és bizonyos események kimenetelének megjóslása. Az 1970-es években Uri Geller, az izraeli médium bámulatba ejtette a tévénézőket, mikor bemutatói során fémtárgyakat hajlított meg. Azt is állította, hogy képes megállítani a nézők óráit. Sajnos, Geller laboratóriumi körülmények között sosem volt képes megismételni teljesítményét, és a kétkedők hamar elfordultak tőle. Az elmélet, amely szerint a pszichokinetika energiamezők – akár mágneses akár elektromos – segítségével működik, 1934-ben született, és mindmáig sokan hisznek benne. A pszichokinetikai élmények nagy többsége véletlenszerű, gyakran félreismerik vagy más jelenségnek vélik őket.